Gondolat

Szép napot mindenkinek! :)

A napokban történt valami, ami elindított bennem egy apró gondolatmenetet.
Nem tartom szép dolognak azt, amikor az arcomba mosolyognak és biztatnak valamire, közben meg a hátam mögött lebecsülnek, lenéznek, és jókat röhögnek hogy "áhh.. kis ostoba, úgy se tudja megcsinálni, kevés ehhez".
Aztán eltelik egy nap, egy hónap, esetleg kettő, és felmutatom az eredményt, ami ráadásul még pozitív is. Ennek természetesen örülsz, elmondod a hozzád közel állóknak, mert szeretjük a jó hírt megosztani, főleg azért mert örülünk neki. És mi a válasz rá? "Húúúú hát... ez jó.. hát nem hittem volna, de ne értsd ezt úgy, hogy azt hittem nem tudnád megcsinálni, csak huuuh". És akkor a másik fél leájul, de nem azért mert örül.
Utálom azt amikor nem bíznak a képességeimben, vagy esetleg valamiről úgy gondolják hogy rossz, és nem szólnak róla, hanem idétlenül mosolyognak, és még a szakadékba is löknek.
Kérlek szépen titeket, hogy nyissátok ki a szemeteket, és néha lássátok meg a valóságot. Nem kifizetődő lila ködben élni. Az emberek rossz indulatúak, ha tetszik ha nem, a 98% az. Próbáljatok a maradék 2 %-ból barátokat találni, és próbáljatok a maradék 2 % tagjai lenni.
Nem minden ember aki körülötted van akar jót neked.

Ennyit mára. Késztetést éreztem arra hogy ezt megosszam veletek :D Remélem hogy sikerült értelmesen megfogalmaznom a lényeget.